Fujifilm X-Pro3 teszt – kipróbáltuk

Fujifilm X-Pro3 teszt – kipróbáltuk

Az utóbbi évek egyik legbátrabb kameratormatervét hozta a Fujifilm, amikor eltűntette az X-Pr03 hátuljáról az LCD-t. Hangulatos és jól használható megoldás vagy öncélú álretróskodás? A tesztből kiderül.

FUJIFILM X-PR03

A Fujifilm szereti a különleges megoldásokat, az egész X-Pro sorozat is egyedi a maga nemében, 2012-ben, az X-Pro1 bemutatásakor hittek benne, hogy a távmérős kamerakonstrukció, amely egykor egyeduralkodó volt, és túlélte a tükörreflexes kamerák robbanásszerű elterjedését, a digitális érában is sikeres lehet. Az okafogyottá vált optikai távmérőt lecserélték egy sehol máshol nem alkalmazott hibrid digitális-optikai keresőre, építettek köré egy hangulatos vázat, és sikert arattak. Az X-Pro sorozat remekül megtalálta a célközönségét, egyébként nem készült volna az első után újabb két folytatás, tovább finomítva az eredeti koncepciót.

Az eredeti elgondolás pedig az volt, hogy készítsenek egy minden addiginál univerzálisabb és jobban használható keresőt, amelyet tisztán analóg módon is lehet használni, mindenféle sallang, késés vagy blackout nélkül, de az optikai képre rá is lehessen vetíteni adatokat, kompozíciós kereteket vagy bármit, és végül, ha éppen az a célszerű, akkor működjön tisztán elektronikus keresőként is, mint bármilyen más kameránál. A Fujifilm szerint ebbe a koncepcióba illeszkedik az X-Pro3 is, olyannyira, hogy használat közben nincs is feltétlenül szükség a hátoldali monitorra, hiszen mindent meglehet oldani a keresővel. A monitort így befelé fordítva szerelték fel, hogy csak kinyitva lehessen hozzáférni. Normál fotózási helyzetben mindössze egy kis státuszkijelző van a hátoldalon, ez azonban programozható, akár egy nagy adag felvételi adat, akár az adott filmszimulációs mód ikonja jelenhet meg rajta. Ez utóbbi nagyon hangulatos megoldás, amely emlékeztet az analóg kamerákra.

A filmszimulációs módok szintén a koncepció részei. Az évről évre bővülő számú, az egykori analóg nyersanyagokéra emlékeztető színbeállítások is egyre inkább arra sarkallják a fotóst hogy a képet az exponálás pillanatában, ott és akkor készítse el. Az X-Pro3 így minden eddigi kameránál jobban ösztönöz arra, hogy magát a képkészítést élvezzük, és válasszuk le róla a lehető legtöbb sallangot, ami az elmúlt évtizedekben rárakódott. Az LCD-bámulást, a menübabrálást, a gombnyomogatást és a körülményes utólagos feldolgozást. Maradjon tisztán a fotózás élvezete, a produktum pedig tükrözze azt, amit a fotós ott és akkor látott és érzett. Ez egy meglehetősen emocionális irányú megközelítés, és az antitézise a technokrata iskolának, amely minimalizálná a helyszíni munkát, és a lehető legtöbb dolgot a végletekig precíz, utólagos feldolgozásra hagyná. Mindkét iskolának megvan a helye, sőt az X-Pr03-maI is lehet technokrata módon fotózni, mint ahogy például egy Sigma fp-vel is lehet kizárólag az érzelmeinkre hagyatkozva ott a helyszínen remek képeket lőni. Mégis, mindkét eszköz inkább a maga terepén érzi jól magát.

Újdonságok, változások

Az X-Pro3-ba továbbfejlesztett optikai rendszerű és nagyobb betekintési távolságú OLED-kereső került, megnövelt felbontással, nagyobb kontraszttal és fényerővel, jobb színvisszaadással, valamint akár 100 kép/s-os képismétléssel. Egy apró visszalépés azért történt. Az X-Pro2-nél kapcsolható volt a nagyítás 0,36 és 0,6 között, az alkalmazott objektív látószögétől függően, most egy 0,52-es fix értéket kapunk. A nagyobb kontraszt azonban hatalmas előrelépés, nemcsak a tisztán elektronikus keresőképen látszik, hanem a hibrid módú használatánál is, elsősorban nagyobb környezeti fényben.

Újdonság a titánburkolat. A magnéziumötvözet vázat immár nem acél, hanem titánlemez védi felülről és alulról, ráadásul a hagyományos festett fekete kivitel mellett megjelent két Duratech bevonatos változat is. A DR ezüst és DR fekete külső még ellenállóbb a karcokkal és a kopással szemben. A váz természetesen továbbra is időjárásálló kivitelű. Újdonság a Classic Negative nevű filmszimulációs mód is, amely a Fujifilm legnépszerűbb amatőr filmjének, a Superiának állít emléket kissé kontrasztos, de mégis hangulatosan visszafogott színvilággal. Jelentősen bővültek a fekete-fehér mód színezési lehetőségei is, kimeneti formátumként immár 8 vagy 16 bites TIFF is választható, a multiexpozíció pedig nemcsak kettő, hanem kilenc képig lehetséges.

Aki a kamerában szereti készre munkálni a képeit, az új, finomabban szabályozható szemcsézethatást is talál a beállítások között. Újdonság a HDR mód és a focus bracketing is, sorozatfelvételi módban pedig 20 kép/s-ra növekedett az elérhető sebesség. Az autofókusz működési tartománya -6 fényértékig garantált, ami remek érték, egyrészt nincs sokkal jobb ennél a piacon, másrészt ez olyan kevés fény, hogy mellette szabad szemmel is alig látunk valamit. Ehhez változtattak kicsit a szenzoron elhelyezkedő fázisdetektoros pixeleken, egyeseket megdupláztak, hogy magasabbra tornásszák a fényérzékenységet.

Nagyszerű funkció a szoftveres AF-tartomány-limiter. A korábban csak a makróobjektíveken és a profi teléken ismert megoldással tetszőlegesen csökkenthetjük azt a távolságtartományt, ahol a rendszer a témát várja, így jelentősen gyorsíthatjuk a beállítást. Persze ez csak ott használható, ahol témánk mozgása és távolsága jól előre jelezhető. AF-teljesítményben egyébként az X-T3-nál megismert jellemzőket várhatjuk. Ez azt jelenti, hogy a működés jól személyre szabható, a beállítás pedig meglehetősen fürge lesz. Az egymezős, a változtatható méretű zónás és az egész képernyőt lefedős széles módok mellett arc- és szemérzékelés is választható. A mozgó témák követésével nincs probléma, az X-Pro2-höz képest jól látható az előrelépés, és bár az X-Pro3 nem ebben lesz iparági első helyezett, a felső középmezőnyben jól megállja a helyét.

A kamera általános gyorsasága is javult Az X-Pro2-néI 0.05 másodperces expozíciókésést 0,045/002-re redukálták, a 8 kép/s-os sorozatfelvételt 11/20-ra növelték. A két egymás utáni adat mechanikus, illetve elektronikus zár használatára vonatkozik. Extraként crop módban megjelent egy 30 kép/s-os sorozatfelvétel lehetősége is. Az egy töltéssel készíthető képek száma 370-re növekedett, ez jelentős előrelépés az X-Pro2 sokat kritizált 280 felvételes adatához képest. A váz kezelése alapvetően nem változott, habár eltűnt a négyirányú menükezelő gomb, ezt azonban tökéletesen kiváltja a joystick is. A markolatrész kicsivel kényelmesebb lett, a kártyanyílás ajtaja pedig máshogy záródik, így masszívabb, és a sok nyitás-csukás után sem válik lötyögőssé.

Kezelés

A hátoldali képernyő hiánya, illetve helyzete alapvetően befolyásolja a kamera kezelését. Míg a legfontosabb paramétereket nagyon is kényelmesen tudjuk a tárcsákkal állítgatni, ha valamiért a menükhöz kell nyúlni, bajban lehetünk. Ilyenkor vagy a szemünkhöz kell emelni a kamerát, hogy a keresőt használjuk, ami meglehetősen kényelmetlen, vagy ki kell hajtanunk a képernyőt, ami egy pluszmozdulat, majd utána be is kell csuknunk azt.

Ahhoz könnyen hozzá lehet szokni, hogy a fotózás során csak nagyon indokolt esetben használjuk a képernyőt komponálásra, hiszen ott van egy minden tekintetben kiváló kereső, ahhoz azonban már nehezebben, hogy ha például sorozatfelvételi módot szeretnénk váltani, akkor ahhoz mindenképp szükség van vagy a keresőre, vagy a képernyő kihajtására. Holott ott a vázon a dedikált Drive gomb, és ott van a hátoldalon a négyzet alakú státuszkijelzö is, amelyekkel tényleg gyors és kényelmes lenne az állítás. Hasonló módon, ahogy hagyományos, státuszkijelzős DSLR és nem DSLR kamerákon megszokott. A személyreszabhatósággal továbbra sincs probléma, nemcsak a felül és a hátul elhelyezkedő felirat nélküli gombok, hanem szinte a váz minden gombja testreszabható.

További funckiók

Bár az X-Pro3 egyértelműen fotós kamera, amely fotósoknak készült, nem szégyenkezik a videózásban sem. Hozza a 4K/30p felvételt teljes szenzorszélességgel, túlmintavételezett módon, 200 Mbps-os tömörítéssel, amely elegendő az általános feladatokra. Van élkiemelés és zebracsíkozásos kiégés-figyelmeztetés, hatékonyan működik az autofókusz, van kis kontrasztú F-log profil, és a Fujifilm Etherna filmszimulációs módja is rendelkezésre áll, bár a rögzítés csak 8 bites színmélységgel lehetséges, és HDMI-kimenet sincs.

Képminőség, tapasztalatok

A Fujifilm új, 26 megapixeles APS-C szenzorját az már ismerjük, ahogy ott is, itt is remek eredményt kapunk. Az X-Trans szenzor élessége kifogástalan, a színvisszaadással biztosan nem lesz problémánk. Sokan nem szeretik a kamerába integrált színmódokat, itt azonban az egyes filmszimulációk meglehetősen finom módon tolják az adott irányokba a kép karakterét, igy nem kell túlzásoktól tartanunk, bátran lehet őket használni. ISO 3200-ig meglepően kevés részletvesztéssel jár a zajcsökkentés, így nyugodtan fotózhatunk akár JPEG-formátumba is.

Aki szerette a korábbi X-Pro kamerák kezelését, vagy közel áll a szívéhez a hagyományos tárcsás megoldás, kedvelni fogja az X-Pro3 használatát is. A nagy kérdés azonban az, hogy a befelé fordított képernyő mit ad hozzá az élményhez, és hogy mit vesz el a lehetőségekből. Mintha a Fujifilm azt sugallaná, hogy „azért építettünk nektek egy csúcskategóriás és valóban különleges keresőt, hogy azt használjátok”. Az első sokk után meglepően jól tudtam alkalmazkodni az új helyzethez.

A visszajátszást hamar el tudtam engedni, más kamerán sem nézegetem egyenként a képeket az exponálás után. Arra pedig rá lehetett szokni hamar, hogy ha mégis ellenőrzésre van szükség akkor azt azonnal, a kép elkészítése után, még a keresőben elvégezzem. Furcsa felvételi helyzetekben pedig ki lehetett hajtani a képernyőt, és akár a föld közelében, akár a fej fölött (fejjel lefelé fordított géppel) el tudtam készíteni a fotóimat. Az optikai keresőben a való élet látható valós időben, az elektronikus kiegészítések pedig elegendő pluszinformációt adnak hozzá.

A kamera egy nagyon kellemes és felszabadult fotózási élményt adott a tesztelési időszak alatt, amit kevés más eszköznél éreztem az elmúlt években. Ebben a tekintetben tehát működik a koncepció. Azonban lehetne még egy kicsit fejleszteni azon, hogy a különböző beállításokat immár a képernyő vagy a kereső használata nélkül, kizárólag a kis státuszkijelző segítségével is meg lehessen változtatni. Van azonban, amiben egyértelműen korlátoz a képernyő hiánya vagy nehézkes hozzáférhetősége. Ilyen, ha gyorsan kell váltani a szemhez emelt és képernyős fotózás között, vagy ha állványról kell használni a kamerát. Állványos fotózásnál ugyanis csak 90 fokig hajthatjuk le a képernyőt, mert útban van az állványfej vagy a cseretalp.

A teljes lehajthatósághoz különösen keskeny cseretalp kellene, ami viszont a felfogatás stabilitását veszélyeztetné. Így van néhány olyan fotózási stílus, műfaj vagy feladat, amelynél egyértelmű hátrányt jelent a képernyőmegoldás. A másik oldalon azonban ott van a nagyon is hangulatos kicsi képernyő a filmcímkékre hajazó kijelzéssel, és ami a legfontosabb, a fotózás lényegi és elemi élménye, amelyet az X-Pro3 kamerától garantáltan megkaphatunk.

Ami tetszett:

  • remek képminőség
  • egyedülálló hibrid kereső
  • masszív külső
  • alacsony zajszintek magas ISO-nál
  • szép külső

Ami kevésbé tetszett:

  • korlátozott állványos használat
  • néha körülményes a képernyő kihajtogatása
  • kevés beállítás érhető el a státuszkijelző segítségével

A Fujifilm X-Pro3 váz bevezető ára kb. 670.000.- Ft. Az Amazonról sokszor jobb áron ki lehet fogni, mint itthoni forgalmazónál:


Forrás: Digitális Fotómagazin