Megragadni az életet

Megragadni az életet

Tavaly az egyik neves nemzetközi fotós magazin összeállított egy listát, amelyben minden idők legnagyszerűbb fényképészeit gyűjtötték össze. A lista élére a méltán elismert, francia származású Henri Cartier-Bresson került. Ebben a bejegyzésünkben az ő életútját és a fotózás iránti rendíthetetlen elkötelezettségét mutatjuk be nektek.

Festőből fényképész

Az 1908 augusztusában született Bresson eredetileg festőnek készült. Kezdetben híres francia mesterektől tanult, majd egy évig Cambridge-ben folytatta tanulmányait.

A fényképezéssel 1931-ben kezdett foglalkozni. Visszaemlékezése szerint, Munkácsi Martin magyar fotóművész egyik felejthetetlen képe indította el a pályán. Onnantól kezdve, hogy beszerezte élete első fényképezőgépét, hivatásaként tekintett a fényképészetre. „Komolyan fogtam fel ezt a dolgot” – vallotta később.

Henri Cartier-Bresson első Leica fényképezőgépe

Henri Cartier-Bresson első Leica fényképezőgépe

Még ebben az évben Afrikába ment, hogy a vadont a saját szemén keresztül mutathassa meg. Franciaországba visszatérve azonban csalódnia kellett, mivel az előhívott képek a beszivárgott nedvesség miatt használhatatlanná váltak.

Bresson ekkor döntött úgy, hogy a spórolt pénzét jó minőségű Leica fényképezőgép vásárlására költi. A művész annyira beleszeretett ebbe a márkába, hogy élete végéig azzal dolgozott.

1934-ben karrierje nagy lehetőségéhez jutott, amikor egy mexikói néprajzi kutatócsoport fotósának választották. Majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a filmkészítés technikáival is megismerkedhetett. Részt vett néhány nagyobb dokumentumfilm elkészítésében.

Későbbi élete

A II. világháborúban fényképes tudósításokat készített egészen addig, amíg hadifogolytárbora nem hurcolták. A háború végével, egy rövid ideig visszatért a festészethez, később azonban újra kamerát ragadott és világméretű utazásba kezdett. Bejárta Ázsiát, a Szovjetuniót és egész Amerikát.

A hitvallása volt, hogy mindenhol megragadja az életet és annak hihetetlen sodrásait. Mélyen vágyott arra, hogy mindent egyetlen képben tudjon megörökíteni.

Élete utolsó harmadában a fényképészet ismét háttérbe szorult a festészet mellett. Annak ellenére, hogy kétségkívül tehetséges festő volt, az utókor mégis inkább a fényképei miatt tiszteli a személyét.

2004-ben hunyt el.